Tavaly 275 alkalommal sikerült megörökítenem a Napot és rögzítenem a foltok vándorlását a felszínén. 2023 januárjában határoztam el, hogy végigkövetek és dokumentálok egy teljes, 11-12 éves napciklust, majd az eredményeket megosztom különböző cikkek, videók, diagramok formájában. A projekt első három évében 676 észlelés gyűlt össze.

Az itt látható kép a három év képeinek összegzése. 2024 nyarán tetőzött az aktuális napciklus, azóta lassan csökken a napfoltok mérete és száma, és az új foltok egyre inkább a Nap felszínének egyenlítői régiójában keletkeznek és élik le életüket.

A Gemini  (Ikrek) csillagképben mostanában esténként egymás mellett, az égbolt tetején találhatjuk meg ezt a két szép nyílthalmazt. Míg a bal oldalon a 2800 fényév távolságú Messier 35 vidéki égen, jó körülmények között akár szabad szemmel is látható, addig a 11 ezer fényév távolságban lévő NGC 2158 megpillantásához már távcső szükséges.

Az NGC 6946 egy gyönyörű, felénk néző spirálgalaxis, amely a Cepheus és Cygnus csillagképek határán található, mintegy 22 millió fényévre a Földtől. Ezt a galaxist Tűzijáték-galaxisnak is nevezik, mivel az elmúlt száz évben tíz ismert szupernóva-robbanás történt benne.

Az NGC 6946 jelentős gáz- és porkészletekkel rendelkezik, amelyek táplálják az új csillagok születését. A galaxis átmérője körülbelül 40 ezer fényév, ami a mi Tejútrendszerünk átmérőjének egyharmada. A galaxismagban lassú csillagkeletkezés figyelhető meg, míg a spirálkarokban intenzív, folyamatos csillagképződés zajlik.

Az NGC 6946 közel helyezkedik el a Tejútrendszer síkjához. Ez külön kihívást jelent a megfigyelés során, mivel a Tejútrendszer csillagközi anyaga elfedi a galaxis finom részleteit.

Az égbolt egyik legismertebb galaxisa a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található Örvény-galaxis -- vagy régebbi nevén Örvény-köd. A 31 millió fényév távolságban lévő kölcsönható páros két tagja a Messier 51 és az NGC 5194. Az M51 mérete kb. 88%-a a mi Tejútrendszerünk méretének, viszont a tömege csak mintegy 10%-a. A galaxis spirálkarjaiban jelenleg is igen intenzív csillagképződés zajlik.

Charles Messier mélyégkatalógusának századik eleme a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben található Tükör-galaxis. Az M100 a Virgo-galaxishalmaz egyik legnagyobb és legfényesebb tagja, amely nagyon markáns, látványos spirálkarokkal rendelkezik. Szerkezete átmenetet képez a "normál" és a küllős spirálgalaxisok között. Távolsága a Földtől mintegy 55 millió fényév.

A képen megfigyelhető az M100 néhány törpe kísérőgalaxisa, valamint a jobb alsó sarkában az éléről látszó NGC 4312 spirálgalaxis, amely fizikai kapcsolatban áll a Tükör-galaxissal.

A 2025-ös év legszebb üstököse a C/2025 A6 (Lemmon) volt. Bő egy hónapig sikerült nyomon követnem és észlelnem szeptemberben és októberben, ezalatt 13 este és hajnalban sikerült megörökítenem.

Az üstököst 2025. januárjában fedezték fel az arizonai Mount Lemmon Obszervatóriumban készült égboltfelmérő képeken. Keringési periódusa 1345 év. A Földhöz legközelebb október 21-én került, ekkor a távolsága mintegy 90 millió kilométer volt tőlünk.

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben 30 millió fényév távolságban találjuk meg ezt a különös alakú, éléről látszó szép spirálgalaxis-párost.

A képen fent látható Bálna-galaxis (NGC 4631), valamint apró kísérője, a "Bálnaborjú" (NGC 4627) szerepel az égbolt leglátványosabb mélyég-objektumait felsoroló Caldwell-katalógusban Caldwell 32 néven, valamint Halton Arp Különleges galaxisok atlaszában is Arp 281 katalógusszámmal. Érdekesség, hogy a felfedezése óta eltelt majd' 240 év alatt egyetlen szupernóvát sem figyeltek meg benne annak ellenére, hogy a galaxis középpontjában igen intenzív csillagkeletkezés zajlik.

A kép alján az NGC 4656 és NGC 4657 katalógusszámú Hokiütő-galaxist figyelhetjük meg (NGC 4656: ütő, NGC 4657: korong). Az "ütő" nagyon halványan folytatódik a "fej" másik oldalán is, igyekeztem úgy szerkeszteni a felvételt, hogy valamennyire ez a halvány rész is láthatóvá váljon.

Az NGC 3628 egy éléről látszó spirálgalaxis az Oroszlán (Leo) csillagképben, távolsága tőlünk mintegy 35 millió fényév. Gyakran Hamburger-galaxis néven is emlegetik jellegzetes központi porsávja miatt, amely a galaxis korongját metszve egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki.

Másik jellegzetessége a galaxis átmérőjénél háromszor hosszabb, elnyúlt árapály-csóva, ami sajnos ezen a képen szinte teljesen láthatatlan (bár ha tejlesen felhúzom a fényerőt, akkor nagyon halványan kivehető egy része a galaxis "bal széle fölött").

Az NGC 3628 a közeli Messier 65 és Messier 66 párosával együtt alkotja a Leo Triplet galaxiscsoportot. A köztük lévő gravitációs kölcsönhatás következtében mindhárom galaxis alakja torzult.