Az Oroszlán (Leo) csillagképben található ez a könnyen megfigyelhető galaxiscsoport, amely három, közel azonos távolságra, 30-35 millió fényévre elhelyezkedő spirálgalaxisból áll. A kép bal oldalán látható NGC 3628-at gyakran "Hamburger-galaxis" néven is emlegetik jellegzetes központi porsávja miatt, amely a galaxis korongját metszve egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki. A kép jobb oldalán pedig az M65 és M66, két fényes, egymáshoz viszonylag hasonló kinézetű galaxis helyezkedik el.

A Leo Triplet jól tanulmányozható példája annak, hogy az egymáshoz közeli csillagvárosok alakja hogy torzul el a köztük lévő gravitációs kölcsönhatásnak következtében.    

A Lélek-köd egy hatalmas emissziós köd a Cassiopeia csillagképben. Tényleg hatalmas! Másfél fok területet foglal el az égen, vagyis a Telihold háromszor is elférne előtte egymás mellett.

A körülbelül 100 fényév átmérőjű köd távolsága a Földtől mintegy 6500 fényév. A nevét alakjáról kapta, ami sokak szerint  egy lélekre vagy szellemre emlékeztet. Néha nevezik Embrió-ködnek is, ami szerintem jobban jellemzi az alakját.

A ködben aktív csillagképződés folyik. A sötét porfelhők és az úgynevezett Bok-globulák tanulmányozása különösen érdekes a csillagkeletkezés folyamatának tanulmányozása szempontjából. A Bok-globulák olyan sűrű, sötét por- és gázcsomók, amelyek a gravitáció összehúzó hatására csillagokká sűrűsödhetnek.

A Medúza-köd egy 30.000 évvel ezelőtt felrobbant szupernóva maradványa a Gemini (Ikrek) csillagképben, közel az Propus (Eta Geminorum) -nevű 3.3 mgnitúdós vörös óriáscsillaghoz. A Propus és a Medúza-köd nincsenek egymással fizikai kapcsolatban, csupán véletlenül látszanak ugyanabban az irányban. A csillag távolsága tőlünk 350 fényév, míg a Medúza-ködé kb. 5000 fényév.

A Cygnus (Hattyú) és Lacerta (Gyík) csillagképek határán, meglehetősen sűrű csillagmező előtt figyelhetjük meg ezt a látványos objektumot. A Selyemgubó-köd emissziós és reflexiós ködösségekből áll össze, vagyis ionizált gázok gerjesztett fénye mellett a környező csillagok által megvilágított por rajzolja ki a szerkezetét. A képfeldolgozás során csak minimálisan vettem vissza a háttér csillagainak fényét, így jól kivehető maradt a Selyemgubó-köd körül elterülő, Barnard 168 -katalógusszámú sötét köd is.

Charles Messier katalógusának 33. eleme a Triangulum csillagképben található Triangulum-galaxis. A Tejútrendszerhez egyik legközelebb eső galaxis távolsága tőlunk "csupán" 3 millió fényév, mérete a Tejútnak kb. harmada. Ha tudja az ember hogy pontosan hol keresse, akkor sötét, fényszennyezéstől mentes ég alól apró, halvány pacaként szabad szemmel még éppen észrevehető.

Ha távcsővel figyeljük meg, akkor feltárul előttünk a galaxis látványos spirálkar-szerkezete. A spirálkarok nem merev, anyagból álló "spirálok" úgy, ahogy egy szilárd testnél elképzelnénk, hanem inkább sűrűsödési mintázatok az egymáshoz képest mozgó csillagok, a gáz- és porfelhők tengerében. Ezek a régiók látványosabbak, mivel bennük intenzív csillagkeletkezés zajlik, aminek velejárója a rengeteg, igen rövid életű kék, fényes óriáscsillag. 

A Futó ember-köd (Sh2-279) önmagában az északi égbolt egyik legnépszerűbb asztrofotós célpontja lenne, ha balszerencséjére nem közvetlenül az Orion-köd mellett fél látómezőnyire helyezkedne el. Mindenki minden évben elkészíti a kötelező képét az M42-ről. Amennyiben elég "szélesvásznú" a felvétel hogy rákerüljön a Futó ember-köd, a figyelmet akkor is inkább az Orion-köd fodros szerkezete fogja lekötni, nem pedig a kép szélén megtűrt kistesó.

A Monoceros csillagképben található ez a gyönyörű, hatalmas HII-régió, vagyis főleg hidrogénből álló világító csillagközi gázfelhő.

Mivel látszó mérete a telihold átmérőjének több, mint hármszorosa, a köd egyes részei külön-külön, saját azonosítókkal szerepelnek az NGC mélyégkatalógusban: NGC 2237, NGC 2238, NGC 2239, NGC 2244 (ez a köd belsejében található csillaghalmaz), valamint NGC 2246.

A Rozetta-ködöt nevezik Koponya-ködnek is. Ez nem hivatalos elnevezés, szerintem is sokkal inkább hasonlít egy másik testrészre...  ;-)

Az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben 12 millió fényév távolságban található ez a gyönyörű, már a legkisebb távcsövekkel is megfigyelhető galaxispár. A kép jobb oldalán az M81-et "Bode galaxisának" is nevezik, mivel egy Johann Bode nevű német csillagász fedezte fel 1774-ben, míg az irreguláris (szabálytalan) alakú M82 másik neve Szivar-galaxis.

A két galaxis nemrég (értsd: 10-20 millió évvel ezelőtt :) ) már megkezdte egymás körüli táncát, és pár száz millió éven belül teljesen összeolvad majd.   

Novemberben 18 alkalommal sikerült megörökítenem a napkorongot. (Ebben az évben már 221 napkorongnál járok )