A Nyilas (Sagittarius) csillagképben körülbelül 4100 fényév távolságra a Tejútrendszer centrumának irányában található meg a nyári égbolt egyik legismertebb mélyég objektuma, a Trifid-köd. Latin nevének jelentése (trifidus, azaz "háromfelé hasadt") a köd látványos háromkaréjú szerkezetére utal. Charles Messier 1764-ben fedezte fel és katalogizálta Messier 20 néven.

Az objektum különlegessé e abban rejlik, hogy háromféle ködtípust is tartalmaz (hasonlóan a Selyemgubó-ködhöz), amelyek látványosan elkülönülnek egymástól:

Emissziós köd. A központi régióban egy fiatal óriáscsillag sugárzása ionizálja a környező gázt, ami így vörös fényben világít.
Reflexiós köd. Az objektum északi része kékes árnyalatban dereng. Itt a por visszaveri a közelben lévő csillagok fényét. A kék szín abból ered, hogy a rövidebb hullámhosszú (kék) fény hatékonyabban szóródik a porszemcséken, hasonlóan ahhoz, ahogy a Föld égboltja is kéknek látszik.
Sötét köd. Három sötét porsáv metszi keresztül az emissziós köd vöröses ragyogását, mintha egy háromszirmú virág lenne. Ezek a sávok olyan sűrű porfelhők, amelyek eltakarják a mögöttük lévő világos régiókat. Ezt a rész Barnard 85 sötét köd néven is ismert.

A Trifid-köd nemcsak látványos, hanem aktív csillagkeletkezési régió is. A központi csillag körüli gáz- és porfelhőkből folyamatosan új csillagok születnek.

A Monoceros csillagképben található ez a gyönyörű, hatalmas HII-régió, vagyis főleg hidrogénből álló világító csillagközi gázfelhő.

Mivel látszó mérete a telihold átmérőjének több, mint hármszorosa, a köd egyes részei külön-külön, saját azonosítókkal szerepelnek az NGC mélyégkatalógusban: NGC 2237, NGC 2238, NGC 2239, NGC 2244 (ez a köd belsejében található csillaghalmaz), valamint NGC 2246.

A Rozetta-ködöt nevezik Koponya-ködnek is. Ez nem hivatalos elnevezés, szerintem is sokkal inkább hasonlít egy másik testrészre...  ;-)

A Cassiopeia csillagképben, a Földtől mintegy 7500 fényév távolságban található az Sh2-190 valamint IC 1805 katalógusszámú Szív-köd. Látszó mérete hatalmas: a képen négyszer elférne egymás mellett a telihold! Az emissziós köd északnyugati csücskét (a kép jobb alsó sarkát) Halfej-ködnek (IC 1795) is nevezik. Ha 90 fokkal elfordítjuk a fotót, egyértelmű a hasonlóság! :)

Az Oroszlán (Leo) csillagképben található ez a könnyen megfigyelhető galaxiscsoport, amely három, közel azonos távolságra, 30-35 millió fényévre elhelyezkedő spirálgalaxisból áll. A kép bal oldalán látható NGC 3628-at gyakran "Hamburger-galaxis" néven is emlegetik jellegzetes központi porsávja miatt, amely a galaxis korongját metszve egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki. A kép jobb oldalán pedig az M65 és M66, két fényes, egymáshoz viszonylag hasonló kinézetű galaxis helyezkedik el.

A Leo Triplet jól tanulmányozható példája annak, hogy az egymáshoz közeli csillagvárosok alakja hogy torzul el a köztük lévő gravitációs kölcsönhatásnak következtében.   

Az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben található M109 galaxis a legtávolabbi égi objektum, ami szerepel a Messier-katalógusban. Távolsága tőlünk körülbelül 70 millió fényév. Angol nyelvterületen elterjedt a Vacuum Cleaner Galaxy, vagyis "Porszívó-galaxis" -elnevezés használata, ugyanakkor a magyar nyelvbe ez a név egyáltalán nem szivárgott át.

Az M109 egy küllős spirálgalaxis. Ezek fő jellemzője, hogy a galaxismag egy egyenes, küllőnek nevezett csillagokból és csillagközi anyagból álló struktúra közepén helyezkedik el, a spirálkarok pedig a küllő végeiből indulnak ki. Az égen az M109-et a Göncölszekér hátsó kerekének közvetlen közelében találhatjuk meg.

Az égbolt egyik legismertebb galaxisa a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található Örvény-galaxis -- vagy régebbi nevén Örvény-köd. A 31 millió fényév távolságban lévő kölcsönható páros két tagja a Messier 51 és az NGC 5194. Az M51 mérete kb. 88%-a a mi Tejútrendszerünk méretének, viszont a tömege csak mintegy 10%-a. A galaxis spirálkarjaiban jelenleg is igen intenzív csillagképződés zajlik.

Az Ezüst Tű-galaxis (NGC 4244 vagy Caldwell 26) egy éléről látszó spirálgalaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. Távolsága tőlünk mindössze 14 millió fényév, vagyis közeli galaxisnak tekinthető. Átmérője körülbelül 60.000 fényév, fele a szintén éléről látszó Tű-galaxis átmérőjének.

A galaxis különlegessége, hogy rendkívül vékony, magja és központi dudora alig észrevehető, így egy keskeny, fényes sávként jelenik meg az égen. Ez az alak lehetővé teszi a galaxis halójának és külső csillagpopulációjának részletes tanulmányozását.

A Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben található az NGC 4565 valamint Caldwell 38 katalógusszámmal ellátott Tű-galaxis, amely az egyik legismertebb és leglátványosabb tagja az éléről látszó galaxisok csoportjának. Távolsága tőlünk mintegy 40 millió fényév, átmérője 100.000 fényév, vagyis nagyjából akkora, mint a mi Tejútrendszerünk.
A képen szépen kivehető az NGC 4562 is, amely a Tű-galaxis törpe kísérője.

Az Észak-Amerika-köd (NGC 7000) egy lenyűgöző, nagy méretű emissziós köd a Hattyú csillagképben. Körvonalai az észak-amerikai kontinensre emlékeztetnek. Körülbelül 2600 fényévre helyezkedik el tőlünk. A közelben található a Deneb, a Hattyú legfényeseb csillaga, amelynek sugárzása gerjeszti a ködben található hidrogént.

Az képen a Cygnus Wall nevű aktív csillagkeletkezési régió látható, amely az Észak-Amerika-köd "Mexikói-öböl" részét határolja. Nincs értelme a Cygnus Wall kifejezést lefordítani magyarra, mert a "Hattyú-fal" szerintem nagyon hülyén hangzik.