A Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben mintegy 50 millió fényévre található meg a teljesen átlagos, nem túl látványos NGC 3079 katalógusszámú spirálgalaxis. A galaxis éle egy kereszt formájú csillagalakzat felé mutat, melynek egyik tagja nem csillag, hanem egy 8.7 milliárd fényév távolságban lévő kvazár.
A mi Napunk körülbelül 4.6 milliárd éves. Vagyis az a kvazárból származó néhány foton, amit a kis öt centis távcső detektált, majdnem kétszer annyi ideig utazott felénk az Univerzumban, mint a Nap életkora. Valahol félúton, tőlünk 3.7 milliárd fényévre a kvazár fényét megkettőzte egy gravitációs lencseként viselkedő elliptikus galaxis. Ezt a kettősséget 1979-ben fedezték fel, így a Q0957+561 lett az első megtalált gravitációs lencse.
A kvazár két komponensének fényessége 16.5 valamint 16.7 magnitúdó. A halványabb (bal oldali) tag fotonjai hosszabb utat jártak be a gravitációs lencse torzítása miatt, így a fénye 417 nappal el van maradva a jobb oldali komponens fényéhez képest. Tiszta időutazás! :)

416 x 10 sec

Charles Messier mélyégkatalógusának századik eleme a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben található Tükör-galaxis. Az M100 a Virgo-galaxishalmaz egyik legnagyobb és legfényesebb tagja, amely nagyon markáns, látványos spirálkarokkal rendelkezik. Szerkezete átmenetet képez a "normál" és a küllős spirálgalaxisok között. Távolsága a Földtől mintegy 55 millió fényév.

Tegnap hajnalban az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagképben található M 9 gömbhalmazt örökítettem meg. A negyedmillió csillagból álló, 90 fényév átmérőjű halmaz távolsága tőlünk körülbelül 25.800 fényév.

Érdekes egybeesés hogy a Messier 9 látszólag közvetlenül egy sötét porköd, a Barnard 64 mellett helyezkedik el, amely a háttércsillagok hiányaként a képen is megfigyelhető a gömbhalmaztól jobbra. A Barnard 64 becsült távolsága 500 fényév.

Charles Messier katalógusának 97. eleme, a Bagoly-köd egy planetáris köd a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben. Körülbelül 6000 évvel ezelőtt alakult ki a közepén látható 16 magnitúdós csillag anyagkidobódásából. A központi csillag életének vége felé jár, a robbanás során anyagának negyedét veszítette el. A köd távolsága tőlünk 2600 fényév.
Nevét a XIX. század közepén kapta, amikor az egyre fejlettebb távcsövekkel történő megfigyelések során felfedezték a két sötétebb kerek foltot a ködben, ami az észlelőket egy bagoly fejére, illetve a bagoly két szemére emlékeztette.

A Messier-katalógus 104. tagja az igen egyedi, látványos megjelenésű Sombrero-galaxis a Szűz (Virgo) csillagképben. A spirálgalaxis távolsága 31 millió fényév, átmérője körülbelül 82.000 fényév, vagyis valamivel kisebb, mint a mi Tejútrendszerünk.
A közel éléről látszó M104 két fő jellegzetessége a fényesen kidudorodó mag, valamit a galaktikus síkot kettészelő markáns sötét porsáv, amiktől a galaxis egy mexikói kalapra, sombreróra hasonlít.

Caroline Herschel 1783-ban fedezte fel ezt a több, mint ezer tagot számláló nyílthalmazt a Cassiopeia csillagképben. Ha nem fotografikusan, hanem vizuálisan észleljük, alakja egy halvány rózsára emlékeztet a sűrű csillagmezőbe olvadva. Így, lefotózva a rózsa-alak talán nem annyira szembetűnő.
A körülbelül 50 fényév kiterjedésű NGC 7789 távolsága 7600 fényév, kora mindössze másfél milliárd év. A nyílthalmazok jellemzően ilyen "fiatal" képződmények (a Naprendszer kora 4.6 milliárd év), csillagai nagyjából egyszerre születtek egy összehúzódó csillagközi gázfelhő anyagából, és azóta még nem telt el annyi idő hogy a tagok szétszóródjanak a galaxisban. Valószínűleg a Naprendszer is egy (már szétszóródott) nyílthalmaz tagjaként kezdte életét.

A gömbhalmazok az éjszakai ég leglátványosabb csillagászati képződményei közé tartoznak. Szinte minden galaxis körül megtalálhatók, beleértve a Tejútrendszert is, ahol több mint 150 ilyen halmazt ismerünk. Ezek a sűrű csillagcsoportok akár több millió, gravitációs vonzásuk révén szorosan összetartozó csillagot is tartalmazhatnak  Ezen csillagok többsége nagyon öreg, több mint 10 milliárd évesek, ami azt jelzi, hogy ezek az objektumok a galaxisok kialakulásának korai szakaszában keletkeztek.

A Messier 13 (M13) gömbhalmaz a Hercules csillagképben található, távolsága körülbelül 22 200 fényév a Földtől. Kisebb távcsövekkel könnyen megfigyelhető, de sötét, tiszta égbolton szabad szemmel is észrevehető egy halvány fényfoltként. A halmaz átmérője 145-150 fényév és nagyjából 300 000 csillagot tartalmaz, melyek közül sok a vörös óriás. 1974-ben egy rádióüzenetet küldtek a halmaz felé az Arecibo rádiótávcső segítségével, amely alapvető információkat tartalmazott az emberiségről és a Földről.

A halmazban a csillagsűrűség kb. 500-szorosa a Tejútrendszer csillagsűrűségének. Képzeljük csak el: ha itt élnénk egy bolygón, éjszakánkánt nem 2000-3000, hanem egy milliónál is több csillagot láthatnánk szabad szemmel (plusz egy HATALMAS galaxist, magát a Tejutat)!

Az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben tőlünk 46 millió fényévre található Messier 108 majdnem éléről látszó küllős spirálgalaxist alakja miatt néha Szörfdeszka-galaxisnak is nevezik. Az M 108 nem került bele az eredeti Messier-katalógusba a XVIII. század végén, mivel az csupán 103 mélyég-objektumot tartalmazott. Charles Messier a publikált katalógus saját kinyomtatott példányainak a végét kézzel kiegészítette hat további galaxis valamint egy gömbhalmaz adataival. A XX. század derekán csillagászattörténészek megtalálták ezeket a kiegészítéseket, így 1953-ban végül az NGC 3556 galaxis hivatalosan megkapta az M 108 elnevezést.