Az Uránusz naprendszerünk hetedik bolygója. 1781-ben  fedezte fel William Herschel, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza. Bár kristálytiszta, fényszennyezéstől mentes égen szabadszemmel is megpillantható (ha tudja az ember, hogy pontosan hol keresse), mégis inkább binokulárral vagy távcsővel érdemes az észlelésekor próbálkozni.

Az Uránusz egy gázbolygó, 84 év alatt kerüli meg a Napot, átmérője 51.000 kilométer, ami a Föld átmérőjénél több, mint négyszer nagyobb.

A bolygónak 90°-hoz közeli a tengelyferdesége, ami azt jelenti, hogy szinte az oldalán fekszik, ahogy kering a Nap körül. Ez a különleges tengelyferdeség drámai évszakváltozásokat okoz a bolygón. Mivel az Uránusz egy teljes keringése a Nap körül 84 évig tart, egy-egy évszak kb. 21 évig tart. Ez azt jelenti, hogy amikor a bolygó egyik pólusa a Nap felé néz, azon a féltekén hosszú, folyamatos nappal van, míg a másik pólusnál hosszú, sötét éjszaka.

Az Uránusznak jelenleg 27 ismert holdja van, ezek közül öt (Miranda, Ariel, Umbriel, Titania, Oberon) figyelhető meg átlagos amatőrcsillagász-felszereléssel. A fenti képet a bolygóról 2024. augusztus 30-án készítettem, amelyen feltűnik három holdja is, bár az Umbriel megpillantásához kell egy kis képzelőerő:

Aprócska, halvány pöttyöknek látszanak, amik szinte elvesznek az Uránusz korongjának ragyogásában. De talán mégsem annyira aprócskák:

Ha éjszakáról-éjszakára megfigyelhetjük, nyomon követhetjük a holdak táncát a bolygó körül.