Az NGC 6960, más néven Nyugati Fátyol-köd egy látványos szupernóva-maradvány a Cygnus (Hattyú) csillagképben. Vékony, seprűszerű szerkezete miatt gyakran nevezik Boszorkányseprű-ködnek is.

Tíz- húszezer évvel ezelőtt egy húsz naptömegű csillag robbant fel a Földtől 2400 fényév távolságban. Fényét az akkor élt emberek pár hétig akár a nappali égen is láthatták. A Fátyol-köd, amely a Nyugati Fátyol-köd mellett még több más struktúrát is magában foglal  (pl. NGC 6995 --- Keleti Fátyol-köd) ennek a szupernóva-robbanásnak a nyomait hordozza. A teljes köd mára körülbelül 100 fényév átmérőjűvé tágult, a Földről látszó mérete a telihold átmérőjének hétszerese.

A robbanás óriási mennyiségű anyagot terített szét a környező térbe. A ködben látható anyag főleg hidrogén és oxigén, mely a csillagközi térben terjedve lehűlt, és ionizált állapotban világít, ahogyan a környező csillagok sugárzása gerjeszti. Az oxigén atomok világoskék árnyalatban ragyognak, míg a hidrogén (valamint a kén) vöröses és zöldes fényt bocsát ki. Ez a színkombináció teszi igazán lenyűgözővé.