A Nyilas (Sagittarius) csillagképben körülbelül 4100 fényév távolságra a Tejútrendszer centrumának irányában található meg a nyári égbolt egyik legismertebb mélyég objektuma, a Trifid-köd. Latin nevének jelentése (trifidus, azaz "háromfelé hasadt") a köd látványos háromkaréjú szerkezetére utal. Charles Messier 1764-ben fedezte fel és katalogizálta Messier 20 néven.

Az objektum különlegessé e abban rejlik, hogy háromféle ködtípust is tartalmaz (hasonlóan a Selyemgubó-ködhöz), amelyek látványosan elkülönülnek egymástól:

Emissziós köd. A központi régióban egy fiatal óriáscsillag sugárzása ionizálja a környező gázt, ami így vörös fényben világít.
Reflexiós köd. Az objektum északi része kékes árnyalatban dereng. Itt a por visszaveri a közelben lévő csillagok fényét. A kék szín abból ered, hogy a rövidebb hullámhosszú (kék) fény hatékonyabban szóródik a porszemcséken, hasonlóan ahhoz, ahogy a Föld égboltja is kéknek látszik.
Sötét köd. Három sötét porsáv metszi keresztül az emissziós köd vöröses ragyogását, mintha egy háromszirmú virág lenne. Ezek a sávok olyan sűrű porfelhők, amelyek eltakarják a mögöttük lévő világos régiókat. Ezt a rész Barnard 85 sötét köd néven is ismert.

A Trifid-köd nemcsak látványos, hanem aktív csillagkeletkezési régió is. A központi csillag körüli gáz- és porfelhőkből folyamatosan új csillagok születnek.