Az égbolt egyik legismertebb galaxisa a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található Örvény-galaxis -- vagy régebbi nevén Örvény-köd. A 31 millió fényév távolságban lévő kölcsönható páros két tagja a Messier 51 és az NGC 5194. Az M51 mérete kb. 88%-a a mi Tejútrendszerünk méretének, viszont a tömege csak mintegy 10%-a. A galaxis spirálkarjaiban jelenleg is igen intenzív csillagképződés zajlik.

30 millió fényév távolságban a Vadászebek (Canes Venatici) csillagkép közepén található a Messier 63 katalógusszámú Napraforgó-galaxis. 1779-es felfedezése után majd hetven évvel később ez volt az első galaxis, amelynek sikerült kimutatni a spirális szerkezetét. Viszont akkoriban még nem "spirálgalaxisként", hanem "spirális ködként" hivatkoztak rá.

Az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben 12 millió fényév távolságban található ez a gyönyörű, már a legkisebb távcsövekkel is megfigyelhető galaxispár. A kép jobb oldalán az M81-et "Bode galaxisának" is nevezik, mivel egy Johann Bode nevű német csillagász fedezte fel 1774-ben, míg az irreguláris (szabálytalan) alakú M82 másik neve Szivar-galaxis.

A két galaxis nemrég (értsd: 10-20 millió évvel ezelőtt :) ) már megkezdte egymás körüli táncát, és pár száz millió éven belül teljesen összeolvad majd.   

Az NGC 3628 egy éléről látszó spirálgalaxis az Oroszlán (Leo) csillagképben, távolsága tőlünk mintegy 35 millió fényév. Gyakran Hamburger-galaxis néven is emlegetik jellegzetes központi porsávja miatt, amely a galaxis korongját metszve egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki.

Másik jellegzetessége a galaxis átmérőjénél háromszor hosszabb, elnyúlt árapály-csóva, ami sajnos ezen a képen szinte teljesen láthatatlan (bár ha tejlesen felhúzom a fényerőt, akkor nagyon halványan kivehető egy része a galaxis "bal széle fölött").

Az NGC 3628 a közeli Messier 65 és Messier 66 párosával együtt alkotja a Leo Triplet galaxiscsoportot. A köztük lévő gravitációs kölcsönhatás következtében mindhárom galaxis alakja torzult.

A Cassiopeia csillagképben, a Földtől mintegy 7500 fényév távolságban található az Sh2-190 valamint IC 1805 katalógusszámú Szív-köd. Látszó mérete hatalmas: a képen négyszer elférne egymás mellett a telihold! Az emissziós köd északnyugati csücskét (a kép jobb alsó sarkát) Halfej-ködnek (IC 1795) is nevezik. Ha 90 fokkal elfordítjuk a fotót, egyértelmű a hasonlóság! :)

2025. januárban 15 alkalommal sikerült megörökítenem a napkorongot.

A Monoceros csillagképben található ez a gyönyörű, hatalmas HII-régió, vagyis főleg hidrogénből álló világító csillagközi gázfelhő.

Mivel látszó mérete a telihold átmérőjének több, mint hármszorosa, a köd egyes részei külön-külön, saját azonosítókkal szerepelnek az NGC mélyégkatalógusban: NGC 2237, NGC 2238, NGC 2239, NGC 2244 (ez a köd belsejében található csillaghalmaz), valamint NGC 2246.

A Rozetta-ködöt nevezik Koponya-ködnek is. Ez nem hivatalos elnevezés, szerintem is sokkal inkább hasonlít egy másik testrészre...  ;-)

A Lélek-köd egy hatalmas emissziós köd a Cassiopeia csillagképben. Tényleg hatalmas! Másfél fok területet foglal el az égen, vagyis a Telihold háromszor is elférne előtte egymás mellett.

A körülbelül 100 fényév átmérőjű köd távolsága a Földtől mintegy 6500 fényév. A nevét alakjáról kapta, ami sokak szerint  egy lélekre vagy szellemre emlékeztet. Néha nevezik Embrió-ködnek is, ami szerintem jobban jellemzi az alakját.

A ködben aktív csillagképződés folyik. A sötét porfelhők és az úgynevezett Bok-globulák tanulmányozása különösen érdekes a csillagkeletkezés folyamatának tanulmányozása szempontjából. A Bok-globulák olyan sűrű, sötét por- és gázcsomók, amelyek a gravitáció összehúzó hatására csillagokká sűrűsödhetnek.

Két évvel ezelőtt elkezdtem egy hosszú távú projektet: szeretnék nyomon követni egy teljes napciklust, és megörökíteni a napfoltok elhelyezkedésének változását. 2034-ben készülök el a munkával, akkor készül majd egy hosszú elemző videó. Remélem... 

Tavaly 228-szor sikerült értékelhető felvételt készítenem a Napról (2023-ban 194-szer, de az nem volt szökőév :) ). Nyáron tetőzött a napciklus, valamint lecseréltem az addig használt Canon RP kamerát egy ZWO Seestar S50-re, aminek köszönhetően jelentősen javult az elkészült képek minősége és részletgazdagsága.