Charles Messier katalógusának 97. eleme, a Bagoly-köd egy planetáris köd a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben. Körülbelül 6000 évvel ezelőtt alakult ki a közepén látható 16 magnitúdós csillag anyagkidobódásából. A központi csillag életének vége felé jár, a robbanás során anyagának negyedét veszítette el. A köd távolsága tőlünk 2600 fényév.
Nevét a XIX. század közepén kapta, amikor az egyre fejlettebb távcsövekkel történő megfigyelések során felfedezték a két sötétebb kerek foltot a ködben, ami az észlelőket egy bagoly fejére, illetve a bagoly két szemére emlékeztette.

A Messier-katalógus 104. tagja az igen egyedi, látványos megjelenésű Sombrero-galaxis a Szűz (Virgo) csillagképben. A spirálgalaxis távolsága 31 millió fényév, átmérője körülbelül 82.000 fényév, vagyis valamivel kisebb, mint a mi Tejútrendszerünk.
A közel éléről látszó M104 két fő jellegzetessége a fényesen kidudorodó mag, valamit a galaktikus síkot kettészelő markáns sötét porsáv, amiktől a galaxis egy mexikói kalapra, sombreróra hasonlít.

Caroline Herschel 1783-ban fedezte fel ezt a több, mint ezer tagot számláló nyílthalmazt a Cassiopeia csillagképben. Ha nem fotografikusan, hanem vizuálisan észleljük, alakja egy halvány rózsára emlékeztet a sűrű csillagmezőbe olvadva. Így, lefotózva a rózsa-alak talán nem annyira szembetűnő.
A körülbelül 50 fényév kiterjedésű NGC 7789 távolsága 7600 fényév, kora mindössze másfél milliárd év. A nyílthalmazok jellemzően ilyen "fiatal" képződmények (a Naprendszer kora 4.6 milliárd év), csillagai nagyjából egyszerre születtek egy összehúzódó csillagközi gázfelhő anyagából, és azóta még nem telt el annyi idő hogy a tagok szétszóródjanak a galaxisban. Valószínűleg a Naprendszer is egy (már szétszóródott) nyílthalmaz tagjaként kezdte életét.

A gömbhalmazok az éjszakai ég leglátványosabb csillagászati képződményei közé tartoznak. Szinte minden galaxis körül megtalálhatók, beleértve a Tejútrendszert is, ahol több mint 150 ilyen halmazt ismerünk. Ezek a sűrű csillagcsoportok akár több millió, gravitációs vonzásuk révén szorosan összetartozó csillagot is tartalmazhatnak  Ezen csillagok többsége nagyon öreg, több mint 10 milliárd évesek, ami azt jelzi, hogy ezek az objektumok a galaxisok kialakulásának korai szakaszában keletkeztek.

A Messier 13 (M13) gömbhalmaz a Hercules csillagképben található, távolsága körülbelül 22 200 fényév a Földtől. Kisebb távcsövekkel könnyen megfigyelhető, de sötét, tiszta égbolton szabad szemmel is észrevehető egy halvány fényfoltként. A halmaz átmérője 145-150 fényév és nagyjából 300 000 csillagot tartalmaz, melyek közül sok a vörös óriás. 1974-ben egy rádióüzenetet küldtek a halmaz felé az Arecibo rádiótávcső segítségével, amely alapvető információkat tartalmazott az emberiségről és a Földről.

A halmazban a csillagsűrűség kb. 500-szorosa a Tejútrendszer csillagsűrűségének. Képzeljük csak el: ha itt élnénk egy bolygón, éjszakánkánt nem 2000-3000, hanem egy milliónál is több csillagot láthatnánk szabad szemmel (plusz egy HATALMAS galaxist, magát a Tejutat)!

Az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben tőlünk 46 millió fényévre található Messier 108 majdnem éléről látszó küllős spirálgalaxist alakja miatt néha Szörfdeszka-galaxisnak is nevezik. Az M 108 nem került bele az eredeti Messier-katalógusba a XVIII. század végén, mivel az csupán 103 mélyég-objektumot tartalmazott. Charles Messier a publikált katalógus saját kinyomtatott példányainak a végét kézzel kiegészítette hat további galaxis valamint egy gömbhalmaz adataival. A XX. század derekán csillagászattörténészek megtalálták ezeket a kiegészítéseket, így 1953-ban végül az NGC 3556 galaxis hivatalosan megkapta az M 108 elnevezést.

Az igen népszerű és sokat fotózott Leo Triplet mellett az Oroszlán csillagkép rejt még egy látványos, bár távolabbi és halványabb galaxiscsoportulást. A Leo Kvartett mind a négy tagja teljesen eltérő morfológiával rendelkezik:
* A kép közepén egy fényes, 9.75 magnitúdós előtércsillag alatt az NGC 3193 katalógusszámú elliptikus galaxis látható, melynek távolsága a Földtől 110 millió fényév, jóval távolabb van, mint a csoport másik három tagja (80 millió fényév).
Mellette látható a csoport névadója, az NGC 3190 spirálgalaxis, melyre szinte az élével fordul felénk, galaktikus síkját sötét porfelhő takarja ki. Megjelenésében szerintem hasonlít az NGC 3628 Hamburger-galaxisra (amely egyébként a Leo Triplet egyik tagja).
A "Mini burger" fölötti NGC 3187 egy küllős spirálgalaxis, melynek S-betűhöz hasonló alakot ad a két, erősen elnyúlt spirálkarja.
A kép jobb szélén pedig az NGC 3185-nevű spirálgalaxis látható.

A Leo Kvartett szerepel Halton Arp Különleges galaxisok atlaszában Arp 316 néven, valamint a kompakt galaxiscsoportokat felsoroló Hickson-katalógusban is HCG 44 néven.

A népszerű, sokat fotózott Leo Triplethez hasonlóan a Sárkány (Draco) csillagképben is található egy látványos, bár távolabbi és halványabb galaxiscsoportulás. A Draco Triplet három tagjának egymástól teljesen eltérő a megjelenése: a fenti NGC 5981 egy éléről látszó csík, a középső NGC 5982 egy elliptikus galaxis, míg az alsó NGC 5985-nek szép, markáns spirálkarjai vannak.

A triplet tagjai, plusz még néhány további galaxis a kép látómezején kívül alkotja az NGC 5982 galaxishalmazt, melynek középpontja (az NGC 5982) körülbelül 130 millió fényév távolságra van tőlünk.

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben 30 millió fényév távolságban találjuk meg ezt a különös alakú, éléről látszó szép spirálgalaxis-párost.

A képen fent látható Bálna-galaxis (NGC 4631), valamint apró kísérője, a "Bálnaborjú" (NGC 4627) szerepel az égbolt leglátványosabb mélyég-objektumait felsoroló Caldwell-katalógusban Caldwell 32 néven, valamint Halton Arp Különleges galaxisok atlaszában is Arp 281 katalógusszámmal. Érdekesség, hogy a felfedezése óta eltelt majd' 240 év alatt egyetlen szupernóvát sem figyeltek meg benne annak ellenére, hogy a galaxis középpontjában igen intenzív csillagkeletkezés zajlik.

A kép alján az NGC 4656 és NGC 4657 katalógusszámú Hokiütő-galaxist figyelhetjük meg (NGC 4656: ütő, NGC 4657: korong). Az "ütő" nagyon halványan folytatódik a "fej" másik oldalán is, igyekeztem úgy szerkeszteni a felvételt, hogy valamennyire ez a halvány rész is láthatóvá váljon.

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagkép több látványos galaxist (pl.: Messier 106, Örvény-galaxis, Napraforgó-galaxis)  is rejt magában. Közülük az egyik legközelebbi a tőlünk 16 millió fényév távolságban lévő Messier 94, vagyis a Macskaszem-galaxis. A képen kiválóan látszik a galaxismagot körülölelő fényes csillagkeletkezési gyűrű, melyben rengeteg fiatal (mindössze kb. 10 millió éves) kék óriáscsillag található. A gyűrű kialakulásának valószínűsíthető oka egy lökéshullám, ami a galaxis központjából kifelé vándorol összenyomva a gázt és a port.

Az M94 külső régióiban két halványabb spirálkar is megfigyelhető, melyek fokozatosan átalakulnak egy, a galaxist körülölelő haló-szerű struktúrává. Sajnos ez csak foltokban látszik, teljes megörökítése túl nagy falatnak bizonyult az öt centis távcsövem számára (vagy legalábbis nem teliholdkor kellett volna próbálkozni). :)