A Canis Major csillagképben 15.000 fényév távolságban elhelyezkedő NGC 2359 emissziós köd ismert "Thor sisakja"-néven is. Magyarországról nézve soha nem emelkedik 29 foknál magasabbra az égen, így megfigyelése és megörökítése nem könnyű.

A Messier 101 egy felénk néző spirálgalaxis a Nagy Medve (Ursa Major) csillagképben 24 millió fényév távolságra. Mint azt a képen láthatjuk, a galaxis alakja aszimmetrikus, az egyik spirálkarja eléggé elüt a többitől. Ennek köszönhetően a Szélkerék-galaxis bekerült a Különleges galaxisok atlaszába, vagyis az Arp-katalógusba "Arp 26" néven.

A spirálkarokban több fényes csomót is megfigyelhetünk. Tíz ilyen csillagkeletkezési régió saját katalógusszámmal szerepel az NGC-katalógusban.

2025. január 14-én hajnalban a Földközi-tenger vonalától délről nézve a telihold eltakarta a Marsot. Magyarországról nézve nem volt fedés, a két égitest csupán lassan elhaladt egymás mellett a nyugati égen.

A felvétel a legkisebb közelség előtt hat perccel készült. A Hold ekkor 383.000 kilométer távolságban volt a Földtől, míg a Mars körülbelül 95 millió kilométerre.

Az M31 a Tejútrendszerhez körül keringő törpegalaxisokat leszámítva a hozzánk legközelebbi galaxis. Távolsága a Földtől 2.5 millió fényév, átmérője 220 ezer fényév (vagyis kétszer akkora, mint a Tejútrendszer). Az Androméda-galaxis másodpercenként 110 kilométeres sebességgel közelít felénk, így 2-3 milliárd év múlva összeütközik a galaxisunkkal.

Általános tévhit, hogy két galaxis összeütközésekor a csillagjaik is összeütköznek egymással, és BUMM! Valójában a csillagok mérete annyira eltörpül a köztük lévő üres térhez képest, hogy elenyésző a valószínűsége bárminemű ütközésnek. A két galaxis "átfolyik" egymáson, majd további évmilliárdok alatt lassan összeolvadnak egy hatalmas elliptikus galaxissá.

A Tejútrendszer két legnagyobb kísérője a Magyarországról sajnos nem látható Nagy Magellán-felhő és Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisok. Hasonló kísérőket az Androméda-galaxis körül is megtalálunk: a képen a galaxis fölötti fényes fehér paca az M32, míg a galaxis alatti elnyúlt paca az M110 törpegalaxis. 

A Monoceros (Egyszarvú) csillagképben lévő NGC 2264 katalógusszámú csillagkeletkezési régió két nagyobb struktúrából áll össze: a kép alján látható 7 fényév hosszú Kúp-ködből, valamint a fölötte elhelyezkedő Karácsonyfa-halmazból. Az 50 fényév átmérőjű halmazt annak legfényesebb csillagának (S Monocerotis) fénye ionizálja.

Az Orion és Gemini csillagképek határán, de még az Orionban található ez a halvány, ritkán észlelt és fotózott HII-régió, melyet még tavaly októberben egy teliholdas hajnalon sikerült megörökítenem, de csak most jutottam el az akkor készített képek feldolgozásához. A ködkomplexumnak csupán katalógusszámai vannak, neve nincs. Én némi fantáziával egy gülüszemű rágcsálót látok bele, úgyhogy saját használatra elnevezem Motkány-ködnek!  :)

A mintegy 3300 fényév távolságra lévő Motkány-köd több számmal is szerepel a diffúz ködöket felsoroló Sharpless-katalógusban. A képen alul a legfényesebb "gömb" az  Sh2-255 (egyben IC 2162), fölötte az Sh2-257 és mellette az apró Sh2-256, legfelül a legnagyobb gömb pedig az Sh2-254.

2024. decemberben 14 alkalommal sikerült megörökítenem a napkorongot.

Az Oroszlán (Leo) csillagképben található ez a könnyen megfigyelhető galaxiscsoport, amely három, közel azonos távolságra, 30-35 millió fényévre elhelyezkedő spirálgalaxisból áll. A kép bal oldalán látható NGC 3628-at gyakran "Hamburger-galaxis" néven is emlegetik jellegzetes központi porsávja miatt, amely a galaxis korongját metszve egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki. A kép jobb oldalán pedig az M65 és M66, két fényes, egymáshoz viszonylag hasonló kinézetű galaxis helyezkedik el.

A Leo Triplet jól tanulmányozható példája annak, hogy az egymáshoz közeli csillagvárosok alakja hogy torzul el a köztük lévő gravitációs kölcsönhatásnak következtében.